Sose tartozott a kedvenc ünnepeim közé a szilveszter. Valószínűleg a közoktatásban eltöltött 8+4+5 (na jó, volt az 6 is...:) év alatt annyira belém ivódott, hogy a valami új kezdete - új tanárok, új emberek, új lehetőségek, általános helyett gimi, gimi helyett egyetem - nem január 1-jéhez, hanem szeptember elejéhez kapcsolódik, hogy ez azóta is megmaradt. A kedvenc szilveszterem se az az átlagosnak mondható nagy buli volt, a párommal (azóta férjemmel) nagy hóesésben felmentünk a Gellért hegyre tűzijátékot nézni, és termoszból ittuk a forralt bort. Rég volt... Most meg ráadásul ez lesz a második szilveszterem sorozatban, hogy józan kívülállóként kényszerű absztinenciára ítélve nézhetem, ahogy mások buliznak (ja és tavaly a buli mámorában még az alkoholmentes pezsgőmet is megitták...). Na sebaj, egy egész élet távlatából ez semmi, egy baba miatt meg pláne:) De azért hoztam nektek egy sós aprósüti receptet, mert a többség gondolom bulizik december 31-én, és ilyenkor kell valami, ami felszívja az alkoholt. Egyszerű és nagyon finom ez a stangli, a füstölt sajt adja meg az ízét, és érdemes rögtön dupla adagot csinálni.

Hozzávalók (kb. 4 főnek elegendő):

20 dkg finomliszt
10 dkg hideg vaj
5 dkg reszelt füstölt sajt
1 tojássárgája
1 púpozott tk só
4 ek hideg víz

A lisztet, a vajat, a tojássárgáját, sót és a hideg vizet egy késes betétű robotgépben vagy kézzel gyorsan összedolgozom, majd hozzágyúrom a reszelt sajtot is. Kis cipóvá formázom, és folpackba csomagolva legalább fél órára hűtőbe teszem. Ezután lisztezett felületen kb. fél cm vastagra nyújtom, megkenem a felvert tojásfehérjével, megszórom a szezámmaggal/lenmaggal, majd késsel vagy derelyevágóval tetszőleges hosszúságú csíkokra vágom. Sütőpapírral bélelt tepsire rakom, és 200 fokon világosbarnára sütöm. Lehet sűrűn rakosgatni, nem nő meg nagyon sütés közben.

Nagyon boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! Remélem, a karácsonyi asztalra kerül egy pár a blogon szereplő sütikből:)

A hétvégi mézes krémes után - amit a 15 fős vendégségre sütöttem - mondtam a férjemnek, hogy akkor most egy darabig (legalább karácsonyig) nem sütök többet...aha, hétfőig bírtam. Akkor este 6-kor kitaláltam, hogy márpedig gesztenyés kekszet kell csinálnom. A fotóhoz meg ugye kell gesztenye, mert hát úgy az igazi. Kedvenc zöldségesem fél 7-ig van nyitva, úgyhogy gyerek felöltöztet, anyára felköt, és 10 perc (!) múlva már úton is voltunk a gesztenyéért. Amit a zöldségesnél már nem lehetett kapni...na akkor irány a másik bolt, ott volt, gyorsan vettem is pár darabot. Aztán még sétáltunk picit, este 10-kor pedig nekiálltam kekszet sütni. Férjem az ilyen sztorikon már nem is csodálkozik. Megszokta, hogy ha édességről van szó, nem viccelek. Tudja, hogy kicsit megszállott vagyok:)

A keksz egyszerű, és gyorsan meg is van, hűtés nélkül kb. 25 perc. Egy egyszerű linzertészta gesztenyemasszával és csoki chippel feldobva. De nagyon finom! A végén pedig mehet rá egy kis fehér csoki, mégis csak karácsony van, dobjuk fel egy kis díszítéssel.

Hozzávalók (kb. 40 darabhoz):

10 dkg vaj
15 dkg liszt
10 dkg gesztenyemassza
30 g cukor
1 tojássárgája
5 dkg chocolate chip vagy apróra vágott étcsoki
1 csipet só
a tetejére kb. 3 dkg fehér csoki (opcionális)

A vajat, lisztet, cukrot, gesztenyemasszát, tojássárgáját és a csipet sót késes betétű robotgépben vagy kézzel gyors mozdulatokkal összedolgozom, majd a csoki chipet is belegyúrom. Két kb. 4-5 cm átmérőjű hengert formázok belőle, majd alufóliába csomagolva berakom a fagyasztóba egy fél órára. Ezután éles késsel 4-5 mm vastag szeleteket vágok belőle, és sütőpapírral bélelt tepsin 180 fokos sütőben addig sütöm, míg a széle kicsit megbarnul. Ha csokizom a tetejét, a fehér csokit felolvasztom mikróban vagy vízfürdőben (a fehér csokinál a mikró nagyon rizikós, még könnyebben megég, mint az ét- vagy a tejcsoki!), majd egy kis uzsonnás zacskóba rakom, annak a csücskén egy icipici lyukat vágok, és becsokizom a kekszeket.

Imádom. Amúgy ki lehet a világból kergetni a vajkrémes sütikkel (OK, az Eszterházy torta még jöhet), de ez más...ez isteni. Ahány ház, annyiféleképpen készítik: lekvárral és anélkül, csokimázzal a tetején és anélkül, és ezek tetszőleges variációi. Alap, hogy vajjal csinálom, nem margarinnal, a krémbe rakok egy kis bourbon vaníliás cukrot, a tetejére pedig egy vékony réteg nem túl édes, fényes csokimáz jön. Mivel amúgy nem egy drága süti, szerintem ezen nem érdemes spórolni. A tészta és a krém aránya kb. egyenlő (így nem lesz száraz), adok időt a lapoknak megpuhulni, és így lesz olyan, hogy egyszerűen nem lehet abbahagyni.

Hozzávalók (kb. 35X30 cm-es téglalaphoz):

A tésztához:

1 tojás
15 dkg cukor
5 dkg vaj
2 ek méz
10 ek tej
1 kk szódabikarbóna
50 dkg liszt

A krémhez:

fél liter tej
1 tasak bourbon vaníliás cukor
4 ek liszt
20 dkg puha vaj
20 dkg cukor

A csokimázhoz:

10 dkg étcsoki (legalább 50%-os)
0,5 dl tejszín
2 dkg vaj
1 púpozott ek kakaópor

A tésztához a liszt kivételével mindent egy lábasba teszek, alacsony lángon folyamatos keverés mellett felolvasztom a hozzávalókat, majd 3 percig főzöm. Belekeverem a lisztet, majd jó alaposan összegyúrom a tésztát. Elsőre kicsit soknak tűnhet a liszt mennyisége, olyan, mintha nem állna össze, de a gyúrás során össze fog. Négy egyenlő részre osztom, és lisztezett deszkán nagyon vékony - kb. 30X35 cm-es - lapokra nyújtom. Nem kell aggódni, ha nem szabályos téglalapok lesznek, miután belekerül a krém is, én le szoktam vágni a széleket (hogy, hogy nem, azok is el szoktak fogyni). Egy sütőpapírral borított gáztepsi hátán 180 fokon egymás után megsütöm a lapokat. Figyelni kell, mert nagyon hamar megsül!! Akkor kész, mikor már szép aranybarna.

A krémhez a lisztet csomómentesre keverem egy kis tejjel, majd folyamatos keverés mellett hozzáadom a többi tejet is, és sűrűre főzöm. Ha kész, belekeverem a cukrot és a vaníliás cukrot is, és addig keverem, míg felolvad. Hagyom teljesen kihűlni. Utána habverővel felhabosítom a puha vajat, majd apránként hozzáadom a tejes krémet. A mézes lapokat egyenlően megkenem a krémmel.

A csokimázhoz a tejszínt felmelegítem, és beletördelem a csokit. Nagyon kis lángon felolvasztom, hozzádobom a vajat, majd a kakaóport is beleszórom. Alaposan elkeverem, majd egyenletesen a mézes krémes tetejére kenem.

Tudom, tudom, nem aprósüti, de gondoltam, örülni fogtok egy kis ajándékötletnek így pár nappal karácsony előtt. Szerintem mindegyikőtök adott vagy kapott már bögrét ajándékba - nem ritkán jobb ötlet híján. Nem mondom, egy nagy teásnak szuper ajándék lehet egy jó kis mintával (esetemben pl. levendulával), de sokszor csak az a cél, hogy tudjuk le ezt az ajándék témát. Na ezekben az esetekben jöhet jól ez az ötlet, egy sima bögrét is tök jól fel lehet vele dobni, és látszik, hogy töltöttünk vele időt.
A legtöbb szerintem hőálló - mivel kiégetik őket - de ha kétségetek van, hogy bírja-e majd a sütést az ajándékozni való bögre, javaslom, hogy egy hasonló alakú és űrtartalmú - tuti hőálló - bögrében/egyéb formában süssétek meg a sütit, és utána rakjátok át. Ha meg még egy üveg házi lekvárt is adtok mellé, senkinek egy szava sem lehet!

Hozzávalók (3 db kb. 2,5 dl űrtartalmú bögréhez):

10 dkg puha vaj
10 dkg cukor
1 tk vaníliakivonat
2 tojás
16 dkg liszt
4 dkg étkezési keményítő
1 púpozott tk sütőpor
1 csipet só
0,4 dl tej
1 púpozott ek kakaópor

A vajat a cukorral habosra keverem, majd egyenként hozzáadom a tojásokat. A lisztet összekeverem a keményítővel, a sütőporral és a sóval, majd a tejjel felváltva hozzászitálom a vajas-tojásos masszához. A bögréket nagyon alaposan kivajazom-lisztezem, és a tészta felét egyenlően elosztom bennük. A tészta másik felébe belekeverem a kakaóport, és ezt is egyenlően belerakom a formákba. Egy villával kissé átkeverem a tésztát, hogy márványos legyen, és 180 fokon tűpróbáig sütöm. Ha nagyon pirulna a teteje, de belül még nincs kész, egy kis alufóliadarabot rakok a tetejére. A formában hagyom kihűlni. Utána kiborítom a formából, elmosom a bögrét, majd visszarakom bele a sütit. Celofánba csomagolom, szép szalaggal/rafiával átkötöm, és kész az ajándék. Ha azonnal megesszük, porcukorral megszórom a tetejét.

Ismét egy marcipános sütike... Nem bírok leállni vele, nem nagyon szoktam marcipánnal sütögetni, de ilyenkor nem tudom megállni. Külsőre ártatlan kis édességnek tűnik, de ha beleharapsz, olyasmi, mintha marcipánba harapnál, mégsem olyan tömény, a mandula ropog a külsején, az étcsoki pedig ellensúlyozza a marcipán édességét. Egyben van, na:) Meg kell kóstolni!

Hozzávalók (kb. 18-20 darabhoz):

20 dkg marcipánmassza
1 tojásfehérje
3 ek mandulaliszt/őrölt mandula
5 dkg cukor
1 csipet só
6 dkg mandulalapocska

a tetejére: 1 tojássárgája

6-7 dkg étcsokoládé

A mandulalapocska kivételével minden hozzávalót egy tálba teszek, és villával összetöröm vagy botturmixszal egyneművé összedolgozom. A mandulalapokat egy tányérra szórom. A masszából kiskanállal kis halmokat szedek, meggörgetem a mandulában, és úgy formázok belőle kis szarvakat/kifliket (eléggé ragad a massza, de így könnyű lesz formázni). Sütőpapírra teszem, és a kissé felvert tojássárgával megkenem őket, majd 180 fokra előmelegített sütőben addig sütöm a kifliket, amíg a mandula szépen megbarnul rajtuk (ha más édességből kimaradt tojásfehérjénk van, és így nincs tojássárgája, elhagyható a megkenés, attól csak szép fényes lesz).

A tetejéhez az étcsokit gőzfürdőben vagy mikróban felolvasztom (mikróban történő olvasztásnál kb. 10 mp-enként nézzünk rá a csokira, és keverjük át, mert könnyen odaég!), a szarvacskák végeit belemártom a csokiba, és rácsra rakosgatva hagyom megdermedni.

A család nagy kedvence ez a süti. Szerintem én azért is nagyon szeretem, mert az elsők között volt, amit csináltam, amikor elkezdtem sütögetni (úgy 14 éve...), és elsőre is nagyon jól sikerült.
A sütinek szuperjó a tésztája, könnyű vele dolgozni, jól nyújtható, és lehet ezerféleképpen variálni a töltelékkel. Én most a tésztát elfeleztem, és az egyik fele mandulás töltelékkel, a másik fele szilvalekvárral készült el. A tetején a cukormázat nem érdemes lespórolni!

Hozzávalók (40 db kis csigához):

A tésztához: 25 dkg tehéntúró
25+3 dkg hideg vaj
25 dkg finomliszt
1 csomag bourbon vaníliás cukor
1 tk sütőpor
1 csipet só

A töltelékhez: 3 dkg őrölt mandula
3 dkg cukor
1 tk fahéj

8 dkg sűrű szilvalekvár (vagy bármilyen más lekvár)

A tetejére: 15 dkg porcukor
3-4 ek citromlé

A tésztához a túrót, 25 dkg hideg vajat, a lisztet, sütőport, vaníliás cukrot és a sót késes betétű robotgépben (ilyen gép hiányában kézzel gyors mozdulatokkal) összedolgozom , majd folpackba csomagolva 1 órára hűtőbe teszem.

A mandulás töltelékhez a mandulát, a cukrot és a fahéjat összekeverem.

A tésztát egy alaposan lisztezett felületen 40X60 cm méretű téglalappá nyújtom. Érdemes jól lisztezni a nyújtófát és a felületet is, könnyen leragad a tészta, és akkor feltekerésnél ki fog lyukadni. Ezután a lapot hosszában ketté vágom, azaz lesz 2 db 20X60 cm széles téglalapom. Az egyiket megkenem a maradék - 3 dkg - olvasztott vajjal, és rászórom a mandulás tölteléket, úgy, hogy a hosszabbik oldalán kb. egy 1,5-2 cm-es sávot üresen hagyok. A másik téglalapot pedig megkenem a lekvárral, szintén üresen hagyva az egyik oldalán egy 1,5-2 cm-es sávot (hogy feltekerésnél ne folyjon ki a töltelék). Ezután mindkét tésztalapot szorosan feltekerem úgy, hogy azzal az oldalával kezdem a feltekerést, ahol nem hagytam ki üres részt. Végül egy vizes ecsettel megnedvesítem az üresen hagyott csíkot, és ráragasztom a tekercsre.

A tekercsekből ezt követően egy éles és vízbe mártott késsel 20-20 csigát vágok. A csigákat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom (sütés közben kissé megnőnek), majd 200 fokon aranybarnára sütöm őket. A porcukrot a citromlével összekeverem, és a még meleg csigák tetejére kenem. Rácson hagyom kihűlni a sütiket.

Tipp: persze lehet egyféle töltelékkel is csinálni, ekkor duplázom a kívánt töltelék mennyiségét, és nem vágom szét a 40X60 cm-es téglalapot. Így 20 db, nagyobb csigánk lesz.

Ugye mindenkinek megvan a domino? Mézeskalácstészta, gyümölcszselé és marcipán csokival borítva, egy falatban... Ilyenkor karácsony táján minden boltot ellep ez az édesség. Na én sose veszek, mert 1-2 darab után eltelek vele, úgyhogy kizárt, hogy egy egész doboz elfogyjon nálunk. Viszont ha megkínálnak, mindig eszek belőle, mert egyébként nagyon szeretem. De most eldöntöttem, hogy megpróbálom otthon megcsinálni, és jelentem: szuperül sikerült. Ízre 5*, az állagán még van mit javítani, mert meglágyult a marcipán. Így kicsit nehezebb volt csokiba mártani, de megéri kipróbálni, mert - micsoda meglepetés - sokkal finomabb, mint a bolti. Így valahogy kettőnél többet is meg bírok belőle enni...

Hozzávalók (kb. 36 darabhoz, 18X18 cm dobozformához):

A tésztához:

15 gr tojás (kb. 1/4 tojás)
2 ek tej
fél ek méz
4 dkg cukor
1/4 kk szódabikarbóna
1 tk mézeskalács-fűszerkeverék
12,5 dkg liszt

A zseléhez:

100 ml 100%-os almalé
4 ek baracklekvár
4 zselatinlap
1-2 ek barackpálinka (opcionális - de kár lenne kihagyni)

20 dkg marcipán
20 dkg jó minőségű ét- vagy tejcsoki

A tészta tulajdonképpen a mézes krémes tésztája mézeskalács-fűszerrel. Egy egész adag mézes krémeshez való tésztából (amihez 1 tojás kell) viszont 4 nagy lap jönne ki, az meg rengeteg, úgyhogy negyedeltem mindent. A tészta hozzávalóit - a liszt kivételével - egy lábasban összekeverem, és 2 percig főzöm. Ezt követően hozzáadom a lisztet, összegyúrom a tésztát, majd kb. 3 mm vékonyra kinyújtom úgy, hogy 18X18 cm-es négyzetet tudjak majd belőle vágni. 180 fokon világosbarnára sütöm a tésztát, és kivágok belőle egy 18X18 cm-es négyzetet.

A zseléhez 5 percre hideg vízbe áztatom a zselatinlapokat. Az almalevet és a baracklekvárt egy lábasban összeforralom, majd egy szűrőn átszűröm (hogy sima folyadék legyen, ne legyenek benne a lekvár rostjai), és visszaöntöm a lábasba. Hozzáadom a kinyomkodott zselatinlapokat, és lassú tűzön felolvasztom, de nem forralom. Beleöntöm a pálinkát is. Hagyom langyosra kihűlni.

Jöhet a süti összeállítása. A marcipánt porcukrozott felületen kinyújtom 18X18 cm-esre, majd belerakom egy, az alján sütőpapírral kibélelt dobozformába. Belenyomkodom, hogy ne tudjon majd a zselé aláfolyni. Ráöntöm a barackos almalevet, és hűvös helyen (nem hűtőben, mert az a marcipánnak nem jó) hagyom megdermedni a zselét (2-3 óra). Ezt követően rárakom a kisült tésztalapot is, rányomkodom kissé, és hagyom megpuhulni (kb. fél nap).

Amikor megpuhult a tészta, óvatosan kiborítom az egészet a formából, lehúzom a marcipán tetejéről a sütőpapírt, és 3X3 cm-es kockákra vágom.

A csoki 2/3-át mikróban vagy vízfürdőben felolvasztom, 1/3-át nagyon apróra vágom, és a felolvadt csokihoz keverem. A kis kockákat belemártom a csokiba, és rácsra rakosgatva hagyom a csokit megdermedni.

1. A rács alá érdemes sütőpapírt rakni, így a lecsöpögő csokit később újra fel tudjuk használni.
2. A csokit érdemes egy kicsi edényben/tálkában felolvasztani, úgy könnyebb teljesen belemártani a kockákat.
3. A tészta mennyisége kicsit több, mint amit felhasználunk, a maradékból lehet formákat kiszúrni.

Szerintem ebben a kekszben kihoztam, amit egy kekszből ki lehet: jó ropogós és nagyon érződik benne a lényeg: a citrom és a mandula íze is, így nem csak egy unalmas, száraz ropogtatnivaló lett. Magában is nagyon finom, de a reggeli (délutáni, esti...) tea/tej/kávé mellé is jó kísérő lesz.

Lehet a tésztát variálni bátran, pl. mandula helyett lehet belerakni diót, citromhéj helyett narancshéjat, így karácsony tájékán kevés fahéjat... ne fogjátok vissza magatokat! Így egy alaptésztából többféle süti is készíthető (lusta/időhiányban szenvedő háziasszonyok figyelem!:)

12 dkg liszt
10 dkg őrölt mandula
9 dkg cukor
9 dkg lágy vaj
1 tojás
2 ek citromlé (frissen facsart)
1 (kezeletlen) citrom héja
1 csipet só

Egy tálban összekeverem a cukrot, a lisztet, az őrölt mandulát, a sót, a citromlevet és – héjat, és a lágy vajat, majd elkezdem összemorzsolni, amíg a vaj és a többi hozzávaló teljesen elkeveredik. Hozzáadom a kissé felvert tojást, azzal is jól összedolgozom a tésztát (ekkor még kissé ragadni fog), majd lefedve hűtőbe rakom egy órára. Ha letelt az egy óra, a tésztából kis gombócokat formázok a tenyeremmel, kicsit ellapogatom őket, és sütőpapírral bélelt tepsire rakom. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 percig sütöm a kekszeket.