Gondolom, hogy a húsvét=>nyúl=>répa=>répatorta asszociációs láncot követve tűnnek fel húsvét környékén a receptújságokban (blogokon) a különféle répatorta receptek. Mondjuk én nem csak húsvétkor szeretem a répatortát, de azonosultam a gondolattal, és nálunk is visszatérő szereplő a húsvéti menüsorban. Azért ráfér egy kis újítás erre is: most kis kerek formákat szúrtam ki a tésztából, és a mascarponés krémet nem csak a tetejére, hanem két réteg közé is töltöttem (miért csak olyan kevés legyen a tortán a legjobb részből?!), a "szabáshulladékból" pedig cakepop lett. Ez utóbbit egyébként nagyon pihentető csinálni (legalábbis nekem), mint minden ilyen kreatív díszítgetést, bár amikor egy nyolcésfélhónapos rángatja közben a nadrágomat, akkor nem tudok nagyon elmerülni benne, és a minél gyorsabb elkészítés a cél. De azért sikerült, szerintem egész szépek lettek, multitasking rulez. Még a fél kézzel való elkészítést mondjuk gyakorolnom kell:)

Hozzávalók (egy kb. 20X30 cm-es tepsihez):

1 bögre=2,5 dl

1,5 bögre cukor
3/4 bögre étolaj (vagy olvasztott vaj)
1,5 bögre finomliszt
2 bögre reszelt répa 1 bögre durvára vágott dió/mogyoró/mandula
3 tojás
1 tk. fahéj
1 tk. sütőpor
1 tk. szódabikarbóna
csipet só

A krémhez:

Kb. 30-35 dkg mascarpone
3-4 ek görög joghurt
3 ek porcukor
2 kezeletlen héjú citrom héja

A répatorta díszítéséhez (opcionális):

narancssárga marcipán (vagy sima marcipán és sárga+piros (vagy narancssárga) ételfesték)
3-4 szem pisztácia

A cakepophoz:

20 dkg fehércsokoládé
ételfesték (opcionális)
színes szórócukor

Kell még: hungarocell, cakepop pálcika vagy hurkapálca

A sütihez a száraz hozzávalókat egy tálba szitálom. Az olajat és a cukrot egy másik tálban robotgéppel elkeverem, majd egyenként hozzáadom a tojásokat. Belekeverem a lisztes keveréket, majd a reszelt répát és a magokat is. Egy sütőpapírral bélelt tepsibe simítom a masszát, majd 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöm. A formában hagyom kihűlni.

A krémhez a hozzávalókat elkeverem (a joghurt mennyisége attól függ, hogy milyen állagú krémet szeretnénk: kicsit folyósabbat vagy szilárdabbat).

A mini répatortákhoz egy kb. 6 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval (pohárral) kis köröket szúrok ki, és a köröket egy fűrészes fogú késsel félbevágom. A két réteg közé teszek egy kis krémet, majd a tetejét is megkenem krémmel. Kis marcipánrépával (aminek a zöldje egy negyed pisztáciaszem) díszítem.

A "szabáshulladékot", azaz a körök kiszaggatása után fennmaradt tésztát belemorzsolom egy tálba, majd annyi mascarponés krémet adok hozzá, hogy jól formázható massza legyen, majd kis golyókat formázok belőle, és egy tányérra rakosgatom őket. Most jön az összeállítás: kb. 5 dkg csokit mikróban (óvatosan, mert könnyen megég) felolvasztok.  A cakepop pálcikák (vagy hurkapálcika) végét belemártom a csokiba, majd beleszúrom a golyókba. Erre azért van szükség, hogy a csoki és a tészta összedermedjen, és a csokiba forgatásnál (kimártásnál) ne essen le a golyó a pálcáról. Hűtőbe rakom kb. fél órára, hogy jól lehűljön, és megdermedjen a csoki.  Ez a folyamat így néz ki:

A maradék csoki 2/3-át vízfürdőben vagy mikróban felolvasztom, az 1/3-ot pedig nagyon apróra vágva hozzákeverem, míg teljesen elolvad. Egy evőkanálnyit kiveszek a csokiból, és a jól lehűlt cakepopot megforgatom benne, míg mindenhol egyenletesen bevonja. Rakok rá kis színes szórócukrot, majd hungarocellbe szúrom a pálcát, és így hagyom megdermedni a csokit. Én párat sima fehércsokival vontam be, majd adtam a csokihoz nagyon kevés piros ételfestéket, abban is kimártottam 3-4 darabot, majd a végén még adtam hozzá kis festéket, és az így kapott még erősebb árnyalatú csokival vontam be a maradékot.

Mikor az egyetem alatt volt szerencsém fél évet Dél-Franciaországban tölteni, egyik legfőbb küldetésemnek a tökéletes tarte au citron (avagy lemon tart, citromtorta) megtalálását tartottam (természetesen csak a nemzetközi jog és egyéb tantárgyak minél alaposabb elsajátítása után...:). Egyszer láttam egy képet róla egy szakácskönyv elején, és azóta meg akartam kóstolni. Mivel akkoriban (2008-at írunk...) itthon még nem indult be a nagy gasztroforradalom, és ilyet még nem nagyon lehetett kapni, illetve az egyik halovány próbálkozásom az otthoni előállítására nem hozta a várt eredményt (nyilván rossz volt a recept), alig vártam, hogy egyek egy olyan igazi franciát. Szóval nagy lelkesen kóstolgattam az összes fellelhető helyen, és ha jól emlékszem, Cassis-ban ettem a legfinomabbat. Amúgy többféleképpen készítik: van, hogy a krémmel együtt sütik, amely olyankor tojás- és tejszínalapú (és természetesen citromos), van, hogy utólag töltik bele kisült linzerformába a főzött krémet, amiben olyankor többnyire nincs tejszín, ellenben van helyette vaj, amit a meleg tojásos-citromos krémbe kevernek bele utólag apránként. Ettem és sütöttem is már ilyet is-olyat is, a tarte au citron mindenhogy finom.
És hogy hogy jön mindez ehhez a poszthoz? Ezzel a mostani recepttel - azaz a lemon curddel - isteni tarte au citront tudtok csinálni (az előre megsütött formába utólag beletöltős módszerrel), de ezzel a krémmel lehet tölteni bármilyen más sütit is: kekszeket, piskótatekercset, tortát stb. Én most csináltam egy adag mandulás linzertésztát és egy kis adag lemon curdöt, és ezeket variáltam: a linzerből lett sima keksz, amit lehet cukormázzal díszíteni kedvetekre (én most pótoltam az elmaradt karácsonyi mézeskalács sütögetést...elszabadult a fantáziám, mint látjátok), lett mini citromtortácska és lett citromkrémmel töltött linzer. Szerintem ezzel már el lehet kápráztatni a locsolókat, de jön majd még húsvéti süti recept:)

Hozzávalók (kb. 3 gáztepsinyi kekszhez):

A díszítéshez: 1 tojásfehérje
6-7 ek porcukor
ételszínezék (gél állagú)

A linzertésztához a vajat kis darabokra kockázom, és a hozzávalókat gyors mozdulatokkal összegyúrom, majd folpackba csomagolva hűtőbe teszem fél órára.
A krémhez a tojást és a tojássárgájákat egy lábosban elkeverem a cukorral, és a citromlével és -héjjal. Nagyon kis lángon állandó keverés mellett addig főzöm, amíg el nem kezd rotyogni. Ekkor kis darabokban hozzáadom a vajat, és sűrűsödésig keverem.

Hajrá-hajrá, próbáljátok ki, nem fogtok benne csalódni!

Hozzávalók (egy kb. 25X20 cm-es tepsihez):

A tésztához:

250 g rétesliszt
fél csomag sütőpor
fél (kezeletlen héjú) citrom héja
220 g porcukor

A töltelékhez:
500 g zsírosabb túró

vaníliás cukor (igazi vaníliából)

 A tetejére:

50 g vaj megolvasztva+a kikenéshez
2 dl tej
2 tojás

 Elkészítés:

Az már csak ráadás, hogy mindenki tudja, hogy milyen csodakajának (aka: superfood) számít a mandula, dió (a kisfiam szerint "dí") és a mogyoró. Így miközben a csupacsoki brownie-t tömöm magamba, ezzel nyugtatom magam (ti. csak azért eszem, mert egészséges).

Szóval hajrá, mindenkit csak biztatni tudok, hogy próbálja ki valamelyiket, ha gondban lennétek, hogy hol szerezzétek be, kattintsatok ide!

Kedvcsinálónak pedig itt a best ever brownie recept. Ennél finomabb brownie-t már soha nem fogtok találni. MOST süssétek meg!

Hozzávalók (egy kb. 26X14 cm-es kis tepsihez): 45 g méz
75 g nagyon finomra őrölt mandula (én kávédarálóban őröltem liszt finomságúra)
115 g MENDULA mandulavaj
100 g 70%-os étcsokoládé
15 g kakaópor
2 tojás

Az egész tojásokat a mézzel habosra keverem. Az étcsokit mikróban vagy vízgőz felett felolvasztom. A mézes tojáshoz keverem a mandulavajat, majd a csokit és a darált mandulát is. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm, 180 fokon kb. 10 percig sütöm. Ne süssétek túl, mert akkor kiszárad, és elvész a lényeg, akkor jó, ha a beleszúrt hústűre még ragad kicsi tészta.

Kókuszgolyó. Az egyenízű édesség, amit a legtöbb cukrászdában lehet kapni. Naná, hiszen (száraz) süteményszél és társai minden cukiban keletkeznek. És egy kis rummal (rumaromával) minden ízt el lehet fedni. De amúgy meg szerintem egy tök jó kis édesség, én például most azért csináltam, mert néha nekem is kifogynak az itthoni tartalékaim, és ilyenkor van az, hogy ha rám jön az édesség ehetnék, kell valami expressz nass. Plusz eszembe jutott, hogy pár hónapja vettem több doboz jobbfajta kekszet, ami aztán csak elfeküdt a spájzban, és akkor beugrott, hogy kókuszgolyóba pont jó lenne. Ha nem rumaromával, hanem igazi, jobbfajta rummal, ha nem háztartási keksszel, hanem már magában is finom, vajas keksszel, ha nem bolti, hanem házi készítésű lekvárral csináljuk, szerintem szupi kis édesség kerekedik belőle. Főleg ha kevés étcsokival és darált mandulával is feldobjuk...

Hozzávalók (kb. 20 darabhoz):

170 g finom keksz (lehetőleg ne háztartási, inkább valami jófajta vajas)
55 g étcsokoládé (min. 50%-os)
40 g vaj
3 ek darált mandula
2 púpozott ek kakaópor
3 ek rum
65 g lekvár (én barackot használtam, de bármi más is jó)
1 marék aszalt meggy apróra vágva
a hempergetéshez: kókuszchips vagy pirított mandulalapocska (bár ez utóbbi esetében a kókuszgolyó elnevezés tulajdonképpen elveszti a létjogosultságát)

Az étcsokit és a kekszet megdarálom, a vajat megolvasztom, majd az összes hozzávalót elkeverem, összegyúrom. Kis időre hűtőszekrénybe teszem, majd kis golyókat formázok belőle, és meghempergetem kókuszchipsben vagy mandulalapocskában. Ha valaki édesebben szereti, mehet a masszába egy kis porcukor, de szerintem így is elég édes (ez nyilván függ a keksz ill. a lekvár édességétől is).

Szóval a tarte. Ugyanazért imádom, amiért az aprósütit: egyszemélyes édesség, nem egy szelet az egészből, hihetetlen változatosan elkészíthető, és mert olyan szép. Amiben mindegyik tarte hasonlít: omlós tésztakosár (már itt is lehet variálni pl. olajos magokkal, kakaóporral stb.), és benne valamilyen töltelék, aminek csak a fantáziánk szab határt. Lehet krém (vaníliás, csokis, mascarponés, gyümölcsös, tejszínhabos, mandulás, stb-stb...), vagy gyümölcs, lekvár, ganache, karamell... Én most egy tejcsokoládés mogyorókrémmel töltött tarte receptet hoztam nektek, szerintem szenzációs, és tök egyszerű. A tésztájában is van mogyoró, a krémjében meg főleg az van, és az egész süti édességét szuperül ellensúlyozza az áfonya. A fehér csoki csík rajta csak a ráadás: ha rám hallgattok, nem hagyjátok ki, nagyon feldobja!

Hozzávalók (6 db 10 cm átmérőjű kis piteformához):

60 g finomliszt
40 g nagyon finomra őrölt mogyoró
60 g hideg vaj
1 tojássárgája
2 ek porcukor
1 nagy csipet só

A töltelékhez és a díszítéshez:

1 nagy üveg (240 g) MENDULA csokoládés mogyorókrém
bármilyen (inkább savanykásabb) gyümölcs (nálam most áfonya, de mehet rá bármilyen más bogyós gyümölcs, őszibarack stb.)
Kb. 30 g fehér csokoládé
Pörkölt mogyoródarabok

A lisztet, a mogyorót és a csipet sót egy tálban összekeverem, majd a felkockázott hideg vajjal összemorzsolom, hogy ne legyenek benne nagy vajdarabok. Hozzáadom a porcukrot és a tojássárgáját is, majd gyors mozdulatokkal egynemű tésztává gyúrom. Amikor összeállt, kész is, nem kell sokáig gyúrogatni. Folpackba csomagolva mehet a hűtőbe pihenni fél-egy órára. A sütőt előmelegítem 180 fokra. A piteformákat kivajazom-lisztezem, majd a tésztát enyhén lisztezett felületen vékonyra nyújtom, és kibélelem vele a formákat. Vagy vakon sütöm őket kb. 5-8 percig (sütőpapírt teszek a tésztára, majd valamilyen nehezéket rakok rájuk, pl. sárgaborsó, bab, lencse stb.), majd a nehezék nélkül világos barnára, vagy az aljukat villával megszurkálom (ez is megakadályozza, hogy sülés közben ne púposodjanak fel, csak kevésbé biztos módszer), és így sütöm őket világos barnára.

Ha kihűltek, megtöltöm őket a mogyorókrémmel, majd gyümölccsel és apróra vágott mogyoróval díszítem. A fehér csokit – gyakran átkevergetve, mert könnyen megég – mikróban felolvasztom, egy kis uzsonnás zacskóba rakom, az egyik csücskén icipici lyukat vágok, és olvasztott csokival becsíkozom a mini tortákat.

Stílusosan egy igazi téli keksszel térek vissza ide a blogra, most hogy végre megérkezett a tél is. Szerintem nem csak én vagyok vele úgy, hogy az ünnepek elmúlta után sem sietek leszedni a fát és visszarakni a dobozokba a karácsonyi dekorációkat; én ilyenkor még ugyanolyan örömmel kapcsolom fel a karácsonyi izzókat, mint két hete. Ez a keksz pontosan az ilyen magamfajta karácsonyi hangulatot őrzőknek való.
Tegnap torta del nonnót (olasz csokis linzertortát) sütöttem egy szendvicsező helyre, és még soha nem sajnáltam magam ennyire, hogy nem nekünk lesz a pite. A tésztájába mindig rakok narancshéjat, a tölteléke meg igazi csokipuding, ettől már sütés előtt olyan illata van, hogy akkor elhatároztam, hogy csinálok magamnak valami csokis-narancsos cuccot. Nem tortát, mert egy egész úgysem fogy el nálunk (na igen, ez az a mondat, amit hallván vagy csodálkozó vagy furcsálló, sőt néha egyenesen lesajnáló pillantásokat kapok: nem tudtok megenni egy egész tortát?! Nem, a férjem nem édesszájú, a Másféléves mondjuk biztos besegítene, ha hagynám neki, úgyhogy egyedül maradtam...), szóval nem tortát, hanem kekszet terveztem sütni.
Végül egy puha, narancsos-fahéjas-gyömbéres keksz készült narancsos étcsokoládé ganache-sal töltve. Hozta az elvárásokat. Ti sem fogtok benne csalódni, zseniális lett!

Hozzávalók (kb. 12-13 darabhoz):

160 g finomliszt
1/2 tk őrölt gyömbér (vagy egy 2-3 centis friss gyömbérdarab lereszelve)
1 tk őrölt fahéj
3/4 tk szódabikarbóna
115 g vaj
120 g nádcukor
1 tojás
1 ek (kb. 20 g) méz
1 narancs reszelt héja

Kb. 2 ek kristálycukor a hempergetéshez

A töltelékhez:
Fél narancs leve
annyi tejszín, hogy 1 dl legyen a narancslével együtt (külön mérjétek ki őket!)
100 g étcsokoládé (min. 60%-os kakaótartalommal)
1/2 tk narancskivonat (elhagyható, helyette mehet ebbe is reszelt narancshéj)

A sütőt előmelegítem 180 fokra, két tepsit pedig kibélelek sütőpapírral. A száraz hozzávalókat (liszt, fűszerek, szódabikarbóna, só) egy tálba szitálom. A vajat a cukorral, a narancshéjjal - és ha friss gyömbért használok, azzal is - kihabosítom. Hozzáadom a tojást és a mézet, majd ezekkel is alaposan elkeverem. Mehet bele a lisztes keverék, azzal is jól összedolgozom. Kissé lágy, de nem túl ragadós tésztát kell kapni. Teáskanállal kis halmokat szedek a tésztából, kézzel golyóvá formázom, meghempergetem a kristálycukorban, majd kissé lelapítva a tepsire rakom őket egymástól nagyobb távolságra, mert sülés közben terülni fog. Mehet a sütőbe kb. 10 percre, amíg kissé megbarnul. Ezalatt elkészítem a tölteléket: forrpontig melegítem a tejszínt, majd kevergetve felolvasztom benne az étcsokit. Ezután belekeverem a narancslevet és a -kivonatot (vagy narancshéjat) is. Hagyom kicsit megdermedni, néha átkeverem. Ha kihűltek a kekszek, megtöltöm őket a csokitöltelékkel. Ezt lehet simán egy kiskanállal vagy kenőkéssel, de ha szép egyenletesen szeretnénk tölteni, habzsákból is mehet.
Valószínűleg jót tesz nekik, ha kissé összeérnek, de ezt nálunk senki nem bírta kivárni.

A manduláért pedig nem is kell messze menni: csak a magosokig a piacokon, de alapvetően minden bolt polcán megtalálható. Megtalálható, de nem mindegy, hogy honnan származik. Mióta elindult a Mendula, azóta számtalan tesztet csináltunk, kísérletezgettünk alapanyagokkal, melyekbe bevontuk a családunkat és barátainkat is. Kedvenc kísérletünk, amikor két süti csak egy összetevőjében különbözik, amelyeket aztán vakteszt alapján vetünk össze.

Balról jobbra: spanyol, magyar (a Balaton-felvidékről), kaliforniai[/caption]

Az USA a legnagyobb mandulatermelő a világon, így itthon is gyakran ropogtathatunk kaliforniai mandulát, de gyakori még a spanyol mandula is a magyar mellett. A teszt időpontjában nekünk ez a három - kaliforniai, spanyol és magyar - állt rendelkezésre. Külalakra a magyar meglehetősen elüt a másik kettőtől: nagyobb, és jóval laposabb, mint a másik kettő. Kóstoltuk héjastul, blansírozva és a sütiben. A verdikt már a nyers mandulánál is teljesen világos volt: a balaton-felvidéki mandula abszolút felülmúlja a másik kettőt. Már nyersen is éles a különbség. A magyar sokkal teltebb ízű, és az egész szájat betöltő élményt nyújt. A többinek is mandula íze volt, csak a hazai mandula után kóstolva olyan volt mintha már egyszer "kimosták volna". Bár kísérletünk minden tudományos igényességet nélkülöz, viszont érzésre sokkal nagyobb az olajtartalma, mint a külföldi társainak, ami miatt édesebbnek is tűnik.

Ez a financier-ben is kijött, egymás után kóstolva ugyanaz volt mindenkinek az érzése: itt valami kimaradt a receptből. Igen, kimaradt a magyar mandula. A különbség valószínűleg nem a magyar földnek, vagy az itt dobogó szívcsakrának köszönhető. Itthon nem nagyüzemi körülmények között folyik a termelés, míg az USA-ban és  Spanyolországban szinte már ipari léptékben gyártják a mandulát. Ez a különbség a magyar mandulánál már önmagában sokkal teltebb ízhez, magasabb beltartalomhoz vezethet.

Avagy breton szelet, vagy aszalt szilvás flan, talán így fordíthatnánk le a nevét (Magyarországon még nem nagyon találkoztam vele). Mikor Franciaországban tanultam - a régi szép időkben, mikor még 250 Ft volt egy euró - mindig az egyetemi menzán ebédeltünk 2,80 €-ért. Egy főétel és egy desszert. Életemben annyi halat nem ettem, mint akkor, hetente egyszer tuti volt valami lazacos fogás is, szóval egészen hasonló színvonal volt, mint az itthoni menzákon:) Ott találkoztam ezzel a sütivel is, rögtön imádtam. Gyakorlatilag egy sült puding (flan) aszalt szilvával, amit mellesleg iszonyú egyszerű elkészíteni. Mikor közeledett a hazautazás időpontja, mindenképp venni akartam egy olyan szakácskönyvet, amiben a kinn megismert, kedvenc francia desszertjeim (Tarte Tatin, tarte au citron, mandulakrém, far breton stb.) receptje mind benne van, végül a Gâteaux de mamie: Les recettes d'Amandine című könyvet választottam, és nagyon jó döntésnek bizonyult. Mindegyik kedvenc benne van, gyönyörű képek, szuper receptek. A sütire visszatérve: mikor a menzán ettem, úgy emlékszem, hogy volt alatta egy omlós tészta réteg, ezért én így szoktam csinálni, szerintem nagyon jól kiegészíti és feldobja a puha pudingszerű réteget az omlós lap, de az eredeti recept szerint ilyen lap nincs alatta. A far breton eredete egyébként a 18. századig nyúlik vissza - ekkor még sós köretként szolgálták fel húsok mellé Bretagne-ban -, az édes változata csak a 19. században terjedt el Franciaország szerte. Az alapja liszt, tej, cukor, vaj és tojás, ehhez lehet adni pl. aszalt szilvát, mazsolát, vaníliát, rumot. Én újabban konyakos marinált aszalt szilával csinálom, ami a Quiberon régió specialitása.

Hozzávalók (egy kb. 25X20 cm-es tepsihez):

7,5 dl tej
4 tojás
20 dkg marinált aszalt szilva*
10 dkg cukor
4 ek liszt
5 dkg olvasztott sós vaj (vagy sima vaj+fél tk só) + 2 dkg a tepsi kikenéséhez
1 vaníliarúd

Az omlós tésztalaphoz (opcionális):

12 dkg liszt
8 dkg hideg vaj
3 dkg porcukor
1 csipet só

*elkészítését ld. lejjebb

Az omlós tésztalap hozzávalóit gyors mozdulatokkal összegyúrom (vagy késes betétű robotgéppel összedolgozom). Folpackba csomagolva fél órára hűtőbe rakom. A sütőt előmelegítem 200 fokra. A tejet egy lábasba öntöm. A vaníliarudat félbevágom, magjait kikapargatom, és a kikapart rúddal együtt a tejhez adom. Forrpontig melegítem a tejet, majd hagyom teljesen kihűlni. A vaníliarudat kiveszem belőle. A lisztet elkeverem a cukorral. A tojásokat feltöröm, és a tejhez adom, alaposan elkeverem, majd több részletben (mindig megkeverve) a lisztes-cukros keverékhez adom. Végül az olvasztott vajat is hozzáöntöm.

Az omlós tésztalapot tepsi nagyságúra nyújtom (lehet, hogy egy kis tészta kimarad majd), és a kivajazott tepsibe rakom. Villával megszurkálom a tetejét, majd 10-15 perc alatt elősütöm, míg kicsi színt kap. Rárakosgatom az aszalt szilvákat, majd ráöntöm a tojásos-tejes masszát. Kb. 30 percig sütöm, amíg a teteje aranybarna nem lesz, és a tészta megszilárdul. Langyosan vagy hidegen tálalom. (Melegen tényleg nem olyan jó. Türelmesnek kell lenni...)

Marinált aszalt szilva

Bármihez felhasználható, szuper kis recept, vaníliafagyira, sűrű görög joghurtra, sütikbe...

Hozzávalók (2 kisebb csatos üveghez):

425 ml víz
9 dkg kristálycukor
5 g jó minőségű (szálas) Earl Grey tea
25 dkg magozott, puha aszalt szilva
125 ml jó minőségű konyak (az eredeti recept szerint Armagnac)

A vizet és a cukrot egy labasba öntöm, és felforralom. Elzárom a lángot alatta, a tealeveleket egy teatojásba rakom, és beleteszem a cukros vízbe (szirupba). Hagyom 2 percig ázni, majd beleteszem az aszalt szilvákat is. Egy órát hagyom állni a szilvát, majd kiveszem a teatojást, és beleöntöm a konyakot. A szilvaszemeket 2 sterilizált (csatos) üvegbe szétosztom, majd egyenlően ráöntöm a konyakos szirupot is. Amikor már teljesen kihűlt, lezárom az üvegeket, és legalább egy éjszakát (de minél tovább áll, annál jobb) hagyom állni, mielőtt felhasználom. Felbontás után hűtőben tárolom.

A marinált szilva receptje William&Suzue Curley: Patisserie c. könyvéből van.