Keresgettem egy ideig a neten, míg próbáltam kitalálni, hogy ez a süti itthon milyen néven futhat, de aztán feladtam. Ilyen sütit nem találtam magyar oldalon (legalábbis hasonló néven nem). A toszkán szeletre húsételek jöttek ki, úgyhogy azt ejtettem, végül maradtam az eredeti (a címben szereplő), angol nyelvű verziónál. Az alapja egy vajas-mandulás kevert tészta, rajta egy mézes-vajas réteg szeletelt mandulával, amit talán a florentinhez tudnék hasonlítani. Az alja étcsokoládéba mártott. A tökéletes petit four. Egy apró falat, egy harapással meg is ettük, jöhet a következő. Mégis izgalmas, egy kis falatban is több réteg találkozik, a ropogós-kesernyés étcsokoládé, a puha alaptészta és a mézes-édes ropogós mandulás réteg. A petit four elnevezésnek - amivel a franciák a falatnyi kis édességeket (tulajdonképpen az aprósütiket) nevezik - egyébként az az eredete, hogy a 19. sz. Franciaországában nem voltak még gázsütők, csak egyfajta sütő létezett, tulajdonképpen egy kemence. Kőből épült, alul fatüzeléssel. Sok időbe került befűteni, aztán tűzforró lett egy darabig, majd sok időbe telt, amíg kihűlt, és persze nem lehetett állítani az erősségén. Igazából két fokozata volt, az első a grand four ("nagy sütő"), amikor a tűz a legerősebb volt, ebben sütötték a nagyobb süteményeket, piskótákat (és persze pl. a húsételeket, de az most minket nem érdekel:), a második pedig a petit four ("kis sütő"), amikor már kezdett kialudni a tűz, így nem volt olyan erős. Ekkor sütötték a kisebb sütiket, kekszeket. Érdekes, nem?

Hozzávalók (egy 26X14 cm-es tepsihez, kb. 35 darabhoz):

A tésztához:

50 g vaj
95 g kristálycukor
95 g őrölt mandula
120 g tojás (kb. 2-3 tojás)
25 g finomliszt

A tetejéhez:

50 g vaj
50 g kristálycukor
50 g akácméz (az eredeti recept szerint glükózszirup)
25 ml tej
75 g mandulalapocska

A kimártáshoz:

100 g étcsokoládé

A sütőt előmelegítem 190 fokra, a tepsit pedig kibélelem sütőpapírral. A tésztához az őrölt mandulát, a cukrot és a vajat egy tálban összekeverem. A tojásokat fokozatosan hozzáadom, alaposan elkeverem, majd beleszitálom a lisztet. Beleöntöm a masszát a tepsibe, és világosbarnára sütöm. Amíg a tészta sül, elkészítem a mandulás réteget: egy lábasba teszem a vajat, cukrot, mézet és a tejet, és kis lángon összeolvasztom, majd 1-2 percig főzöm. Leveszem a tűzről, és belekeverem a mandulalapokat. Kiveszem a megsült tésztát a sütőből, és felveszem a lángot 200 fokra. Egyenletesen rákenem a mandulás masszát a megsült tésztára, és visszateszem a sütőbe sülni, amíg aranybarna lesz a teteje (6-8 perc). Megvárom, amíg teljesen kihűl, ekkor lehet szépen szeletelni. Kb. 3X3 cm-es kis kockákra vágom. A csoki 2/3-át mikróban vagy vízgőzön felolvasztom, majd a maradék 1/3 részt nagyon apróra vágva belekeverem, és így olvasztom fel teljesen. A kockák alját belemártom a csokiba, sütőpapírra rakosgatom, és megvárom, míg megdermed teljesen a csokoládé.

Recept: William&Suzue Curley: Patisserie c. könyvéből.

Akár írhattam volna, hogy krémes, de arról mindenkinek a - még mindig a legtöbb cukrászdában kapható - száraz tésztájú, és tömör, kicsit fullasztó, fél méter magas, íztelen krémű süti jutott volna eszébe, de ez egész más dimenzió. Sőt, dimenziónak sem mondanám, egyszerűen más édesség. Vagy össze lehet hasonlítani a margarinnal készült leveles tésztába töltött, zselatinos-remegős pudingkrémet a házi vajas tésztán pihenő, igazi vaníliától pettyes főzött vaníliakrémmel? Ugye hogy nem. Én még a múltkor örök szerelembe estem a házi vajas leveles tésztával, egyszerűen annyira finom, hogy már akkor nyert ügyem lenne, ha csak magában azt tálalnám fel frissen kisütve, bármiféle ízesítés nélkül. Kár, hogy csak ritkán állok neki. Na de most megint rászántam magam, és egy kis mascarponéval dúsított vaníliakrémmel töltöttem, és került bele áfonya is. Belekóstolsz, zen.

Hozzávalók (8 darabhoz):

1 adag leveles tészta

A vaníliakrémhez:

fél liter tej (min. 2,8%-os)
4 tojássárgája
15 dkg cukor
5 dkg étkezési keményítő
1 vaníliarúd
25 dkg mascarpone

A krémhez a tejet a félbehasított vaníliarúddal és a kikapargatott magokkal felteszem főni, forrpontig melegítem. Eközben a tojássárgájákat a cukorral habosra verem, majd hozzáadom a keményítőt is, és egy (a teljes mennyiségből elvett) pici tejjel lazítom. Ezután a meleg tejet lassan a tojásos keverékhez öntöm, elkeverem (hőkiegyenlítés - ezzel elkerülöm, hogy a tojás a forró tejben kicsapódjon), majd az egészet visszaöntöm a lábosba, és kis lángon, folyamatosan kevergetve besűrítem. Teljesen kihűtöm. A mascarponét egy tálba rakom, majd kis adagokban hozzáadom a vaníliakrémet, és simára keverem. Felhasználásig hűtőben tárolom. Ez a krém egyébként bármilyen pohárkrémhez, egyéb vaníliakrémes sütihez felhasználható, isteni finom, könnyű krém. Ha a még meleg (mascarpone nélküli) krémbe 10 dkg étcsokit belekeverünk, és felolvasztjuk benne, zseniális csokikrémet kapunk. Aztán ebbe is tehetjük a mascarponét.

A lapokhoz a sütőt előmelegítem kb. 200 fokra. A leveles tésztát egy kb. 24X48 cm-es téglalappá nyújtom, amit hosszában 4 egyenlő (azaz 12 cm széles) részre vágok. Így lesz 4 db 24X12 cm-es csíkom. Ezeket egy sütőpapírral bélelt nagy tepsin 2 részletben megsütöm úgy, hogy nehezéknek egy másik tepsit rakok rá, amit kb. 8-10 perc múlva leszedek, és így sütöm aranybarnára a lapokat. Erre azért van szükség, hogy a leveles tészta ne púposodjon fel. Egyenesre levágom a széleit. Jöhet az összeállítás. A kisült lapokat 12X6 cm-es téglalapokra vágom. A krémet sima csöves habzsákba töltöm, és a lapok 2/3-ára 2 sorba kis halmokat nyomok belőle. A halmok közé áfonyaszemeket rakosgatok. Így ni:

Ha ez kész, összeállítom a mille feuille-öket: alulra egy krémes lap, rá még egy, majd az egészet lefedem az üres lapokkal. A tetejét megszórom porcukorral, és vaníliakrémmel (ki fog maradni egy kevés!) és áfonyával díszítem.

Emlékszem, mikor a Kanadában született, és jó pár évig ott élő barátnőm valamikor a '90-es évek elején - immár itthon - előadta, hogy ők Kanadában peanut butter&jelly szendvicset ettek reggelire. Azaz sós (földi-)mogyoróvajas-lekváros kenyeret. Hát legalábbis furcsának gondoltam (a szendvicset, nem a barátnőmet). Aztán megkóstoltam, és rá kellett jönnöm, hogy nem is rossz a maga nemében. Mármint én maradtam továbbra is a müzli-vajas kenyér-rántotta jellegű reggeliknél, de a mogyoróvaj maga is finom, és a lekvár savanykásságával kiegészítve tök jó párost alkotnak. Kívánja a lekvárt, mert önmagában kicsit tömör, és összetapasztja a szájat.

Azt viszont muszáj leírnom, hogy ha akár ezt a - szendvics mintájára készült - sütit, akár magát a PB&J szendvicset megcsinálnátok, a mogyoróvajat mindenképpen ti készítsétek el hozzá (recept lejjebb)! Az itthon kapható kész mogyoróvajak többségében kb. 2/3 rész csak a földimogyoró, a maradék általában teljes mértékben hidrogénezett növényi zsír (és ráadásul pálmazsír), ami maga a tömény transzzsírsav. A pálmazsírtól azóta a bizonyos KitKat reklám óta amúgy is irtózom (úgyhogy fájó szívvel, de a nutelláról is lemondtam, amióta láttam, hogy abban is az van:((( Úgyhogy ezt is kénytelen vagyok én csinálni otthon), úgyhogy nem esett nehezemre nekem megcsinálnom a mogyoróvajat. Hozzáteszem, a boltokban található, és az alapanyagul szolgáló sós, pörkölt földimogyorók mindegyikében is pálmazsír van (tényleg, végignéztem egy nagyobb szupermarket teljes földimogyoró kínálatát), de mennyiségében nyilván elmarad a kész mogyoróvajban találhatóétól. Úgyhogy ha épp nem tudtok beszerezni natúr, zsiradék nélkül pörkölt földimogyorót, akkor nem olyan nagy szentségtörés boltit venni...

Na és e hosszas bevezető után jöjjön a recept. A keksz tehát a PB&J szendvics mintájára készült, ízvilágában szerintem hozza a szendvicsnél megszokottat, nagyon-nagyon finom, tök jól néz ki, és az állaga is szuper omlós. Alább pedig a házi mogyoróvaj rendkívül bonyolult receptje!:)

Hozzávalók (kb. 50 darabhoz):

140 g finomliszt
165 g barna cukor/nádcukor
115 g szobahőmérsékletű vaj
1 tojás
1 tk vanília-kivonat
265 g darabos sós mogyoróvaj
1/2 tk szódabikarbóna
1/2 tk só
50 g sűrű lekvár (én barackot használtam, de lehet eper, málna, bármi más is)

A vajat a cukorral habosra keverem, majd hozzáadom a tojást és a vanília-kivonatot is, ezzel is alaposan elkeverem, végül mehet bele a mogyoróvaj is. A lisztet egy tálba szitálom a szódabikarbónával és a sóval együtt, majd a mogyoróvajas keverékhez adom. Fél órára lefedve a hűtőbe rakom. Ha letelt a fél óra, teáskanállal kis adagokat veszek a tésztából, és golyót formázok belőle, majd a mutatóujjammal kis lyukat nyomok a közepébe. Ebbe mehet a lekvár. 180 fokra előmelegített sütőben addig sütöm, míg kicsit megbarnul (12-15 perc).

Házi mogyoróvaj

Hozzávalók:

Pörkölt földimogyoró
Semleges ízű növényi olaj (nekem épp volt itthon földimogyoró-olaj, de lehet szőlőmag-, vagy napraforgóolaj is)
Só, ha a földimogyoró maga nem sós

Mennyiséget nem írok, hiszen attól függ, hogy mennyit szeretnétek csinálni, de 20 dekányi mogyoróvajhoz kb. 2 ek olaj kell és kb. 2 g só (és értelemszerűen 20 dkg mogyoró). A mogyorót késes robotgépben addig kell darálni (és néha átkeverni), amíg kioldódik belőle az olaj (pár perc), és krémszerű lesz. Én kávédarálóban csináltam, sokkal hamarabb készen van. A végén pedig az olajjal is átdarálom kicsit. A darabos mogyoróvajhoz pedig a végén adjatok hozzá kb. 1/4 rész apróra vágott mogyorót is.

Nem tűnik egy túl izgalmas sütinek? Szerintem én sem vettem soha cukrászdában. De a házi vajas leveles tészta a sok-sok vajjal, rengeteg ropogós, de mégis puha réteggel olyan ízt és textúrát eredményez, hogy frissen kisütve gyakorlatilag nem lehet abbahagyni. Sőt, mondok valamit: másnap sem (tovább még nem próbáltam...nem maradt addigra). Ráadásul én kis méretű pálmaleveleket csináltam, ami ugye "csak egy falat, az semmi", haha, persze...durván eteti magát. A tészta elkészítési módja ugyanaz, mint a blundel tésztáé azzal az eltéréssel, hogy az alaptésztát nem kell keleszteni (mivel nem élesztős), így máris nyertünk egy órát, illetve a szimpla-dupla hajtogatás után elég 15-20 percig pihentetni, így a pihentetési idő is jelentősen lerövidül. Ezek után tényleg mindenkit arra buzdítok, hogy próbálja ki, mivel itt a időfaktor se játszik be, illetve a befektetett munka és minimális alapanyag szükséglet sincs arányban a fantasztikus végeredménnyel. És ez fajta tészta - az élesztős leveles tésztával ellentétben - másnapra se sokat veszít az élvezeti értékéből, sőt. Érdemes nagy adagot csinálni, le lehet fagyasztani, felolvasztva pedig aztán mindenféle földi jóval tölteni. Én ebből az adagból 2 tepsinyi (kb. 70 db) pálmalevelet sütöttem, és még egy Wellington bélszín elkészítéséhez (azaz a hús becsomagolásához) elegendő tészta maradt.

Ki ne szeretne ilyen gyönyörű tésztát gyúrni? Látjátok a rétegeket?

Hozzávalók:

300 g+2 ek finomliszt
5 g só
10 g cukor
120 g hideg víz
0,5 dl olaj
30 g tojás (kb. egy fél tojás - a tojást felverem, és utána elfelezem)
200 g vaj
fél tk ecet

A szóráshoz: kb. 4 ek vaníliás cukor (én házilag csinálom: befőttes üvegbe kristálycukor, bele egy vaníliarúd kikapart magjai+a kikapart rudak is, és amikor használunk belőle, után lehet tölteni. Cukorral is, aztán ha nagyon elszáll már a vaníliaíz, mehet bele újabb vaníliarúd)
1 tk őrölt fahéj

A vajat a 2 ek liszttel késes betétű robotgépben összedolgozom, téglalapot formázok belőle, és hűtőbe teszem. A többi hozzávalóból tésztát gyúrok, és innentől úgy dolgozom vele tovább, mint a blundel tésztával, annyi különbséggel, hogy az első szimpla és dupla hajtások után csak 15-20 percet kell pihentetni a tésztát, a második szimpla-dupla hajtás után pedig felhasználásra kész. A tésztát 2 részre osztom. Egy-egy adagot porcukrozott felületen kb. 3 mm vékony téglalappá nyújtok, késsel bejelölöm (óvatosan! Ne vágjuk át a tésztát.) hosszában a felét, és a tésztát mindkét oldalról feltekerem a közepéig. Azért a hosszabbik oldaláról kezdtem el feltekerni, mert így kisebbek lesznek a pálmalevelek. Éles késsel kb. fél cm vastag szeleteket vágok a tésztából, sütőpapírral bélelt tepsire fektetem őket, megszórom a tetejüket a fahéjas vaníliás cukorral, és 220 fokra előmelegített (!! fontos a forró sütő!) sütőben aranybarnára sütöm a sütiket. A tésztát a feltekerés előtt is megszórhatjuk a cukorral, de nekem valamiért jobban ízlett utólag rászórva.

A kókuszdióról az első emlékem, amikor kb. 6 éves koromban az olasz tengerparton "cocco bello" kiáltásokkal árult kókuszdiót megkóstoltam. Akkor ettem először Bounty jégkrémet is, elég menő volt. Valószínűleg a kókusz maga annyira nem ízlett (mivel a gyümölcsből magából ma se tudok 1-2 vékony szeletnél többet megenni, túl száraz nekem), de hát ugye Olaszországban, a tengerparton árult gyümölcs nem lehet rossz, úgyhogy csakazértis mindig kértem és ettem:) Viszont a friss/aszalt formájából készült édességeket, krémeket, fagyit nagyon szeretem. Bountyt mondjuk évek óta nem ettem, ahogy kb. egyetlen ilyen bolti csokiszeletet sem, de ez a házi verzió isteni lett. A süti krémje pedig ugyanaz, ami a csokiban a kókuszos töltet. Én most alapvetően csak sütit akartam csinálni, de közben jött az ötlet, hogy a töltelékéből lehetne csoki is, úgyhogy így született meg ez a házi Bounty szelet. Ebből az adagból egy kb. 25X15 cm-es tepsibe való süti lett, és kifért még 4 kis Bounty. Szerintem az egész adag kókuszkrémből kb. 15 db csokit lehetne csinálni.

Hozzávalók (egy 25X15 cm-es tepsi sütihez és 4 Bounty szelethez):

A krémhez:

2 dl tejszín
0,5 dl kókuszkrém (vagy: összesen 2,5 dl kókusztej)
15 dkg kókuszreszelék
4 ek cukor/xilit
1 csomag Bourbon vaníliás cukor

A kekszes alaphoz:

10 dkg kakaós keksz
5 dkg vaj

A csokibevonathoz:

10+10 dkg ét- vagy tejcsoki (a süti tetejére 10 dkg, a 4 szelet Bountyhoz pedig további 10 dkg)
1 dl tejszín/kókuszkrém

A díszítéshez: kókuszchips

A süti aljához a kekszet morzsásra összetöröm/darálom, összekeverem az olvasztott vajjal, és a tepsi aljába nyomkodom. A krémhez a tejszínt és a kókuszkrémet (vagy a kókusztejet) a cukorral/xilittel és a vaníliás cukorral forrpontig melegítem, beleszórom a kókuszreszeléket, és 2-3 percig főzöm, majd egyenletesen a kekszes alapra  kenem. Ha Bounty csokit (is) csinálok, miután kicsit kihűlt a krém, kiveszek belőle evőkanállal egy-egy adagot, a markomban megformázom, tányérra rakosgatom, és hűtőbe teszem kb. fél-egy órára.

A süti csokis bevonatához a tejszínt/kókuszkrémet felforralom, az apróra vágott csokit felolvasztom benne, és a süti tetejére kenem, végül kókuszchipsszel díszítem.

A Bountyhoz a 10 dkg csoki 2/3-át vízgőzön vagy mikróban felolvasztom, a maradék csokit pedig nagyon apróra vágom, majd az olvasztott csokihoz keverem. Először a kókuszszeletek alját vékonyan bekenem csokival, megvárom míg megdermed, majd a nem csokis felükkel lefelé is belemártom a szeleteket. Érdemes kis tálkában felolvasztani a csokit, hogy mélyen bele tudjuk mártani a szeleteket. Rácsra rakosgatva hagyom a felesleges csokit lecsepegni. A jellegzetes Bounty külsőhöz egy villát egy pillanatra kicsit rányomok a csoki tetejére (de én most csak ráfújtam, ettől lett ilyen "bozontos" a külseje).

+1 tipp: A képhez - mint látjátok - felbontottam egy kókuszdiót. Mivel azonban a fentiek szerint magában nem nagyon szeretem a kókuszt, valamit kezdenem kellett vele, így kókusztejet csináltam belőle. Ehhez a külső kemény héj után a vékony barna héjtól is megszabadítottam a gyümölcsöt, késes robotgépben apróra daráltam, majd fél liter vízzel feltettem főni. Forrás után kb. 4-5 percig főztem, majd turmixszal az egészet pár percig összeturmixoltam. Egy tiszta textilpelenkába/konyharuhába öntöm az egészet, kinyomkodom, majd a pelenka 4 sarkát összekötve és fellógatva hagyom még pár órát lecsepegni. (Egy kókuszdió kb. 200 Ft, így sokkal olcsóbbra kijön fél liter kókusztej házilag).

Leveles tésztát sütöttem. Egészen pontosan blundel tésztát, azaz élesztős leveles tésztát. Ehhez három tényező együttállása kellett:

1. Idő. Végre volt itthon pár nyugis, együtt töltött napunk, amikor semmi különöset nem kellett csinálni, sehova nem kellett sietni, tettünk-vettünk, jól elvoltunk. Magához a tészta elkészítéséhez nem kell sok idő, csak a pihentetés miatt kell pár otthon töltött óra. De azalatt bármit lehet csinálni.

2. Nővéremtől megkaptam karácsonyra Limara első szakácskönyvét, ezt itt. Ebben végre találtam egy olyan leírást a blundel tésztáról, ami pontos volt, világos, érthető, követhető, minden fontos lépés képekkel illusztrálva.

3. Csak a szokásos...karácsony előtt akartam venni leveles tésztát, és ismét szembesültem vele, hogy itthon csak vajjal készültet nem lehet kapni (vagy én nem kerestem jó helyen). Mindegyikben van margarin, és a legtöbben egy sor egyéb olyan összetevő is, aminek semmi keresnivalója nincs a tésztában, így végül nem is vettem.

Egyszer - jó régen - már próbálkoztam a leveles tésztával, de nem sok sikerrel, arra emlékszem. Persze azért elfogyott, de akkor elkönyveltem magamban, hogy ez egy bonyolult dolog. De most rá kellett jönnöm, hogy nem az! És egészen elképesztően finom...roppanós, de mégis puha, vajas, olvad a szájban. Én totál rákattantam, kétszer sütöttem három nap leforgása alatt. Itt most leírom a leveles tészta elkészítésének egész folyamatát, amiből aztán bármit lehet sütni. Én most krémes kosárkákat csináltam belőle, de a felhasználásnak csak a fantáziátok szab határt. Lehet belőle kakaós vagy fahéjas csigát sütni, lekvárral vagy bármilyen gyümölccsel megtölteni, tekerhettek belőle croissant-t, sósan is isteni (olivabogyóval, sajttal, gombás, húsos töltelékekkel...). Nem ragozom tovább, próbáljátok ki!

Hozzávalók (kb. 32 db kis virághoz):

A tésztához:

12,5 dkg hideg vaj
4+25 dkg finomliszt
1 tk só
1 ek cukor
1 dkg élesztő
0,75 dl hideg víz
0,75 dl hideg tej
1 tojássárgája

A vaníliakrémhez:

2 tojássárgája
2,5 dl tej
3-4 ek cukor (ízlés szerint)
1 púpozott ek étkezési keményítő
1 fél vaníliarúd/1 csomag bourbon vaníliás cukor

A csokikrémhez:

a fenti vaníliakrém fele
4 dkg étcsokoládé (min. 60% kakaótartalmú)

A megkenéshez:

1 tojás kissé felverve

A közepére áfonyaszemek vagy áfonyalekvár

A 4 dkg lisztet a vajjal késes betétű robotgépben összedolgozom (vagy a kis darabokra vágott vajat a liszttel kézzel gyorsan összegyúrom), majd két sütőpapír között kb. 10X8 cm-es téglalappá formázom. Hűtőbe teszem felhasználásig, hogy a vaj ne olvadjon meg.

Az élesztős tésztához a lisztet átszitálom, a sóval és a cukorral elkeverem, majd összemorzsolom az élesztővel. A közepébe mélyedést csinálok, és belerakom a tojássárgáját, a tejet és vizet. Addig gyúrom a tésztát, míg elválik az edény falától, és a kezemre se ragad már (közepesen kemény tészta lesz). Egy órára fóliába csomagolva hűtőbe rakom. Ha letelt az egy óra, kiveszem a hűtőből, és lisztezett felületre borítom, majd óvatosan kinyomkodom belőle a levegőt. 20X15 cm-es téglalappá nyújtom, a közepére rakom a vajas téglalapot, majd a lelógó tésztaszélekkel becsomagolom. Ezután a vajat a sodrófával ütögetve eloszlatom a tésztában, és egy 15X30 cm-es tésztacsíkot nyújtok a tésztából. Mindig csak egy irányban, magamtól elfele nyújtom a tésztát. A kinyújtott tésztalapot hosszában 3 egyenlő részre osztom, akár meg is lehet jelölni a hajtásvonalat. Ezután a felső harmadot ráhajtom a középsőre, majd erre ráhajtom az alsót (szimpla hajtogatás). Az eddigi munka képekben így néz ki: A szimpla hajtogatás:Ezután 90 fokkal elforgatom a tésztát, és megint 30X15 cm-es téglalapot nyújtok belőle. Most négy részre osztom, a felső és az alsó negyedet is ráhajtom a középvonalra, majd az egészet a középvonal mentén félbehajtom (dupla hajtogatás). Így:Fóliába csomagolva megint a hűtőbe rakom egy órára. (Ezalatt el lehet készíteni a krémet. A leírása lejjebb). Ha letelt az egy óra, kiveszem, és úgy rakom a lisztezett felületre, hogy a csukott része van a bal oldalon, a nyitott pedig a jobbon. Megismétlem a szimpla és a dupla hajtogatást is, majd megint 30 perc hűtő következik, és kész a tészta. Ekkor le is lehet fagyasztani, viszont a hűtőben ne tároljuk 2 óránál tovább, mert rugalmatlanná válik a tészta.

A krémhez a vaníliarudat félbevágom, a kis magokat kikaparom, és a tojássárgájához adom. A tejet csípősre melegítem a kikapargatott vaníliarúddal. A tojássárgáját habosra keverem a cukorral, hozzáadom a keményítőt is, majd óvatosan hozzáöntöm a meleg tejet, és az egészet visszaöntöm a lábosba. Lassú tűzön állandóan kevergetve besűrítem. A krémet két részre osztom, és amíg meleg, az egyik felébe belekeverem az apróra tördelt étcsokit. Hagyom a krémeket kihűlni (ha közvetlenül a krém felületére folpackot borítok, nem bőrösödik be).

A tésztából egy kb. 32X64 cm-es téglalapot nyújtok, amit 8X8 cm-es négyzetekre vágok. A négyzetek csücskeit behajtom középre, kissé rá is nyomkodom, és mindegyik közepére rakok 1-2 kanál krémet (fele csoki-, fele vaníliakrémes lesz), majd 1-2 szem áfonyát vagy egy kis áfonyalekvárt. Fél óráig hagyom őket kelni, majd az üres tésztaszéleket megkenem felvert tojással. A sütőt előmelegítem 200 fokra, majd kb. 10-15 perc alatt aranysárgára sütöm a sütiket.

A blundel tészta receptje, és a krémes virágok ötlete innen: Limara péksége, Csipet kiadó 2014., 160. o., 164. o.

Két tepsinyi zserbó (életem első két zserbója) megsütése elég volt ahhoz, hogy a zserbó legfőbb titkára rájöjjek: amikor már azt hiszed, hogy elég benne a töltelék, rakj rá még egyszer ugyanannyit. Ennyi az egész, hisz a töltelék a szíve-lelke ennek a sütinek. Jó, persze a tészta is fontos, de ha a töltelék aránya rendben van, már nagyot nem hibázhatsz. A többi titok? Jó minőségű alapanyagok: vaj a tésztába (ill. nálam részben zsír), házi lekvár, dió (nem dejó stb.), jó minőségű étcsoki/kakaó a mázba. Ja, és még egy: életem első zserbóját még jó rég, egy ősrégi Nők Lapjás Lajos Mari-féle recept alapján csináltam (ami szerint 300 g lekvár kell egy gáztepsinyi zserbóhoz...???), és aszerint a recept szerint egy órát pihentetni kell a megtöltött sütit, mielőtt berakjuk a sütőbe. Na hát mivel ez egy élesztős-omlós tészta, a pihentetés során szépen elkezdett kelni, aminek következtében - miután megsült - ízben-állagban az egész inkább hasonlított egy lekváros-diós kalácshoz, mint egy zserbóhoz. Úgyhogy gyorsan le is vontam a tanulságot: nem kell pihentetni a sütit sütés előtt, így marad meg inkább az omlós jelleg.

Ez a recept amúgy teljesen saját fejlesztés két receptből összegyúrva (szó szerint): a kiindulópont a fent említett recept volt (amiből gyakorlatilag a liszt és a zsiradék mennyiségét hagytam meg), nagyobb részben pedig anyósom zserbó receptjét használtam. Meg is őrzöm majd az utókornak (mármint a receptet...).

Hozzávalók (egy nagy gáztepsihez, kb. 30X40 cm):

A tésztához:

1 dl langyos tej
1 kockacukor
1 dkg élesztő
50 dkg finomliszt
25 dkg vaj (vagy 12 dkg vaj és 13 dkg zsír)
5 dkg porcukor
2 tojás
1 csipet só

A töltelékhez:

35 dkg darált dió
20 dkg porcukor (a lekvár édességétől függően kevesebb-több is lehet)
2 üveg (kb. 1,2 kg) sárgabaracklekvár

A csokimázhoz:

10 dkg étcsoki (legalább 50%-os kakaótartalmú)
0,5 dl tejszín
2 dkg vaj
1 púpozott ek kakaópor

A tésztához az élesztőt egy tálkába morzsolom, majd a kockacukorral és a langyos tejjel simára keverem. Lefedem, és meleg helyen hagyom felfutni. A lisztet a porcukorral, a sóval és a vajjal összemorzsolom, majd a közepébe mélyedést csinálok, és ebbe öntöm a felfuttatott élesztőt és a tojásokat. Összegyúrom, és cipót formázok belőle. Négy egyenlő részre osztom. Egy gáztepsit kibélelek sütőpapírral.

A töltelékhez a darált diót és a porcukrot összekeverem.

A tészta 1/4 részét lisztezett felületen tepsinyi méretűre nyújtom, belerakom a tepsibe (egy sodrófa segítségével: arra feltekerem, majd így emelem át, és ott kitekerem), megkenem a lekvár 1/3-ával, majd megszórom a cukros dió 1/3-ával. Ezután kinyújtok egy újabb tésztalapot, ezt a lekváros-diós lapra fektetem. Erre jön megint 1/3 rész lekvár, dió, majd a harmadik lap, végül a maradék töltelék, és a negyedik lap. Megszurkálom villával, majd 180 fokra előmelegített sütőbe rakom. Ha szép aranybarnára sült, kiveszem.

A csokimázhoz a tejszínt felmelegítem, és beletördelem a csokit. Nagyon kis lángon felolvasztom, hozzádobom a vajat, majd a kakaóport is beleszórom. Alaposan elkeverem, majd egyenletesen a zserbó tetejére kenem. Hagyom megdermedni.

Sokáig eláll, sőt, a napok múlásával csak egyre finomabb lesz!

Ha csak egyvalamit sütsz a héten, ez legyen az!

A kekszhez a vajat a cukorral kihabosítom, majd hozzáütöm a tojást. Azzal is alaposan elkeverem, majd mehet bele az átszitált liszt és a só. Végül hozzáadom a csokit, diót és a narancshéjat. Ezután kanállal kis adagokat veszek ki (vagyis ha valaki a nagy kekszeket szereti, nagy adagokat), golyóvá formálom, kicsit ellapogatom a tenyeremmel, majd mehet egy sütőpapírral bélelt tepsire. 180 fokon addig sütöm, míg a széle nagyon pici színt kap. Nem szabad túlsütni, mert az elviszi az ízét, és belül sem lesz puha.

Igazi last minute, faék egyszerűségű édesség, amit sütni se kell, ellenben dekoratív és nagyon finom, locsolóknak - de bárki másnak is - piros tojás helyett kis ajándéknak is szuper. Sok mindent nem akarok hozzáfűzni, a képek beszélnek maguk helyett: cuki kis fészkek csokiból és mandulából, benne színes cukortojásokkal. Én ezzel kívánok mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket!

Hozzávalók (kb. 8 darabhoz):

10 dkg mandulapálcika
10 dkg ét-, tej-, vagy fehércsoki
színes cukortojások

A csokit vízfürdőben vagy mikróban megolvasztom, összekeverem a mandulapálcikákkal, és egy szilikon muffintepsi mélyedéseibe rakok belőle kb. 1-1 evőkanálnyit. Kicsit eligazgatom, hogy fészek formája legyen: azaz a közepét kicsit benyomom, a szélét pedig a forma falánál kicsit "felhúzom". Hűtőben hagyom megdermedni. Mikor kész, belerakok pár cukortojást, és kész is. Ha ajándékba adom, egy kis celofánba csomagolom, és kötök rá egy rafia- vagy más színes szalagot.

Ötlet innen.