Cantuccini

D. barátnőm nem volt régen egy nagy konyhatündér, de mostanában (állítólag - nekem még csak egyszer főzött...) süt-főz, és elmondása szerint rákattant a blogomra. Nagyon dicséretes:) Már ki is próbált ezt-azt a receptjeim közül, és legutóbb már konkrét kérése is volt: mégpedig egy cantuccini recept. De Ági unokatesómtól is - ha nem is minden évben - de karácsony környékén rendszeresen érkezik a kérdés, hogy akkor hogy is van az a cantuccini recept.  Úgyhogy így most már itt mindig megtalálható lesz. Amúgy a nagy Olaszország-rajongó anyukám hozott először nekünk ilyet, azóta szeretjük, és mikor sok-sok évvel ezelőtt (kb. a net előtti időkből) valamelyik női újság karácsonyi receptes különszámában találtunk egy receptet, volt nagy öröm, a kis sütis könyvembe rögtön ki is írtam, ott őrzöm azóta is, és mindenki ezt használja a családban. Szóval voilà a féltve őrzött családi cantuccini receptünk, hehe:) Mint egy igazi olasz családnál...
Megj.: magában, de teába, kávéba, tejbe mártva is isteni, de ha jót akartok, egy jó kis olasz chiantiba mártogatjátok.

25 dkg finomliszt
18 dkg cukor
3 dkg vaj
2 tojás
1 csomag bourbon vaníliás cukor
1 csipet só
12 csepp mandula kivonat (ne legyen zöld...)
1 kezeletlen citrom reszelt héja (opcionális)
15-20 dkg egész mandula

A fenti hozzávalókat a mandula kivételével egyszerűen csak összegyúrom, majd az egész mandulát is beledolgozom. 30 percre hűtőbe teszem. Utána kb. 4 db 4 cm széles rudat formázok a tésztából, melyeket sütőpapírral bélelt tepsin 180 fokon 12-15 percig sütök. A lényeg, hogy kívül szép világosbarna legyen, és belül is nagyjából átsüljön. Ha belül még lágy a tészta, nem fogunk tudni belőle szép szeleteket vágni, mert össze fognak nyomódni. Ha kész vannak a rudak, hagyom őket langyosra hűlni, majd éles késsel ferdén kb. 1-1,5 cm-es szeleteket vágok belőle, és vágott felületükre fektetve még további 8-10 percig sütöm őket (közben egyszer megfordítom a szeleteket).