Financier

Belekóstolsz, és hirtelen nem tudod, mi ez az íz. Marcipán? Vagy csak simán mandula? Vanília? Vagy ezek mind együtt? Igen és nem. Vanília és mandula is van benne, de az a fantasztikus íz, amitől ez a süti olyan különleges, a barnított vajnak, azaz a beurre noisette-nek köszönhető. Az az egész alapja, és olyan magasságokba emeli ezt az édességet, hogy megkockáztatom, ez a kedvenc desszertem. Pedig mikor először láttam a receptjét, különösebben nem fogott meg, sőt egyáltalán nem izgatott, még úgy sem, hogy egy ismerősünk áradozott róla, hogy milyen isteni. Valahogy nem gondoltam, hogy ezek a viszonylag szimpla hozzávalók együtt erre képesek, és a - valljuk be, elég átlagos - külcsín se segített. Aztán ugyanez az ismerősöm megsütötte. És onnantól nem volt megállás. Az már csak hab a tortán, hogy a fagyasztóban felhalmozott tojásfehérje készletek felhasználására is (több mint) tökéletes. Én Chili&Vanília receptjét használom már évek óta, nyilván ebből is rengetegféle kering a neten, a kedvenc francia sütis könyvemben is van recept, de nekem ez jött be a legjobban, szeretem, hogy van benne vanília és méz is. Hagyományosan téglalap alakú formában sütik, ami így egy aranytömbre hasonlít, innen ered a neve. Egy másik elmélet szerint pedig onnan, hogy Párizs pénzügyi negyedében lett népszerű. Én madeleine vagy muffinformában szoktam sütni, szerintem úgy jobban kézre (és szájra:) esik (arról nem is beszélve, hogy szerintem szebb is így). De azért most sütöttem egy darab tégla alakút is, hogy lássátok, milyen lenne hagyományosan:)

Hozzávalók (kb. 18 db kis darabhoz):

16 dkg vaj
3 tojásfehérje
5 dkg darált mandula
5 dkg liszt
10 dkg porcukor
5 dkg kristálycukor
csipet só
1 ek méz
1 vaníliarúd

A vaníliarudat félbe hasítom, a magjait kikaparom. A vajat lábasba rakom, a vaníliarudat és a kikapart magokat hozzáadom. Kis lángon elkezdem felolvasztani, és  addig pirítom, amíg aranybarna, dióillatú lesz, és kis barna darabok lesznek benne. Vigyázni kell vele, ha nem is olyan könnyen ég meg, mint a karamell, de itt is figyelni kell, hogy ne piruljon meg túlságosan. Hagyom kissé kihűlni. A mézet hozzáadom a még meleg vajhoz, hogy felolvadjon benne. A porcukrot és a lisztet egy tálba szitálom, és összekeverem a többi száraz hozzávalóval (só, kristálycukor, mandula). A tojásfehérjét kissé felverem, nem kell teljesen keményre, csak hogy kissé felhabosodjon és kifehéredjen. A száraz anyagokhoz hozzáadom a felvert tojásfehérjét, és végül a vajat is. A masszát 1-2 órára hűtőbe rakom. A sütőt 180 fokra előmelegítem, a tésztából pedig 1-2 evőkanálnyit szilikonos vagy kivajazott kis formákba (pl. madeleine, téglalap vagy muffinforma) rakok, de akár egy nagyobb tortaformába is lehet rakni, amiből aztán kis szeleteket vágunk. Aranybarnára sütöm. Kívül finom ragacsos-ropogós, belül pedig puha lesz. (Jobb napokon csinálok mellé egy kis citromos mascarpone habot is, bármilyen menüsor végén megállja a helyét!)