Ez az a poszt, amit úgy kéne kezdeni, hogy "egy borongós, esős napon esernyőnk alá húzódva Brüsszel utcáit jártuk, amikor hirtelen megcsapta orrunkat a brüsszeli gofri semmivel sem összetéveszthető illata..." stbstb. Az igazság azonban az, hogy sose jártam még a belga fővárosban, így igazi belga gofrit sem ettem még (ami egyébként nem is létezik). Ami az én emlékeimben feldereng, ha a gofri szót hallom, az bizony egy balatoni nyaralás, amikor egészen meglepő módon egy Balaton-parti büfében ettem isteni finom, friss (!), ropogós külsejű, belül levegős, pont kellően citromos tésztájú gofrit. Én is meglepődtem, hogy ilyen kincsre akadtam egy balatoni strandbüfében, és még csak nem is mostanában volt, amikor már egyre több helyen lehet mindenféle finomat kapni, még a Balaton környékén is (direkt nem írom le a gasztroforradalom szót:).
Párszor próbálkoztam mindenféle receptekkel, van nekem egy kis szakácskönyvem is, amiben csak gofri receptek vannak, van kör alakú és brüsszeli gofrisütőm is, de nem volt még meg az aha élményem házi gofrival kapcsolatban. Mostanáig. Pedig most nem is kerestem sokáig, csak kép és leírás alapján épp ezt próbáltam ki. És szuperjó! Ami nekem a legfontosabb: kívül ropogós. Szerintem nincs rosszabb egy puha, szöttyös gofrinál, nálam a jó gofri ott kezdődik, hogy kívül rendesen roppan. Nem mint ami ki van száradva, hanem úgy, hogy kívül van egy vékony roppanós réteg, belül pedig puha. És ez ilyen. És persze finom. Lehet mindenfélével ízesíteni, de szerintem nem kell túlvariálni. Kis citrom és vanília, ennyi...Ja!!! És majdnem elfelejtettem, a lényeget: én megcsináltam a teljes adagot, és persze tök sok lett (18-20 db, ami 2 felnőttnek és egy kétévesnek - aki persze édességből ugyanannyit meg bír(na) enni, mint egy felnőtt - egy reggelire soknak bizonyult), és gondoltam lefagyasztom, ami megmaradt. És milyen jól tettem: most poszt írás közben végig azon járt az agyam, hogy milyen szívesen ennék egy gofrit, amikor is eszembe jutott, hogy hát a fagyóban van: gyorsan kivettem, be a kenyérpirítóba kis időre, és gyakorlatilag olyan lett, mint frissen. Szóval nyugodtan süssétek meg a teljes adagot...
3-5 ek cukor (attól függ, hogy mennyire édesen szeretitek, így mondjuk egy jó vaníliakrémmel, nutellával pont jó, de ha csak magában ennétek, elbír ennél több cukrot is)
egy (kezeletlen) citrom reszelt héja
1 tk vaníliakivonat
A tojássárgájákat, az írót, a vajat, a citromhéjat és a vaníliakivonatot keverjük össze alaposan. A száraz hozzávalókat (liszt, keményítő, sütőpor) szitáljuk össze. A tojásfehérjét a cukorral verjük fel kemény, de nem törős habnak. A lisztes és a tojássárgájás keveréket keverjük össze, majd óvatosan forgassuk bele a fehérjét.
A gofrisütőt melegítsük elő, kenjük kis egy kevés vajjal, majd süssük ki a gofrikat. Mennyiséget, sütési időt nem tudok mondani, sütőfüggő. Rácson hagyjátok kihűlni, majd pakoljátok meg mindenféle jóval (nálunk volt házi vanília- és csokipuding, tejszínhab, áfonya).
Recept eredetije innen.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.